2012. szeptember 6., csütörtök

A közművesítésről, közlekedésről

Sok ember úgy születik a világ nagyvárosaiban, hogy teljesen természetes számára, hogy maximális kényelemben él. Víz, szennyvíz rendszerek, gáz, elektromosság, internet, mind rendelkezésre áll.
Nos ez nem mindenhol van így, pl. ahogyan itt sem.

A közművek kiépítése sok pénzbe kerül, és napjainkban államilag nem építenek szinte semmit ilyen téren. Amit építettek anno azt is eladták magán kézbe. A magán tőke nem fektet be olyan területen, ahol nagyon alacsony a megtérülési ráta. Emiatt itt az infrastruktúra igencsak kiépítetlen. A nagyvárosokban itt is minden megvan ami kell, de a kisebb településeken már más a helyzet.
Ennél fogva, ha van vezetékes vízrendszer, az általában saját, azaz egy ház saját rendszere, pl. 1 vagy 2 kútból egyéni szivattyú rendszerrel. Előfordul olyan is, hogy egy falu összefog, (vagy összefogott régen) és kiépíti a saját vízrendszerét. Itt szerencsére sok forrás van amit be lehet fogni arra, hogy egy egész falut ellásson vízzel. Mivel -a domborzati adottságokat kihasználva- magasból érkezik, még víztornyokra sincs szükség, sem szivattyúkra, a gravitáció "nyomja" a vizet ingyen.
A szennyvízelvezetés is hasonló módon történik, saját hálózatok emésztő gödrökkel.

Az elektromos hálózat majdnem mindenhol megtalálható, ebből a szempontból nincs hiány, de a feszültség stabilitása igencsak hagy némi kívánnivalót maga után. Igaz eddig a lámpák villogásán kívül nem tapasztaltunk mást.


Az utak

Ahol most lakunk, itt nemrég újították fel az utat, de nem ingyen. A használatáért útdíjat kell fizetni, ugyanúgy mint máshol az autópályákért. Igaz itt egy hét 3 EUR és ezért minden utat használhatok az országban, beleértve az autópályákat is.
Az E jelölésű utak jó állapotban vannak, a maximális 100-as tempót ki lehet használni viszont az összekötő utak, na azok nem utak.
Olyan kátyúk vannak mint a holdon, ha nem vigyáz az ember, akkor hamar ott marad a futómű. Rengeteg összekötő kisebb út van, és nagyon sok pénz lenne fenntartani, erre viszont nincs pénz egy ilyen szegény országban.



Közlekedés

Tömegközlekedés szinte alig van, a szolgáltatás minősége a a béka feneke alatt, valahol jó mélyen. Az emberek sokszor stoppolva közlekednek, majd jön valaki aki elviszi. Igaz itt valaki biztosan felveszi, nem úgy mint nálunk.
Akinek van pénze fenntartani a gépkocsit, az szerencsésebb ember, és tehetősebb mint a nagy átlag.

Na de itt is van egy főváros, és annak tökös lakói szép nagy BMW-kel, Audikkal és egyéb járművekkel. Számukra itt nincsenek közlekedési korlátok, úgy előznek és száguldanak, mint aki öngyilkos akar lenni.
Az "Én vagyok a Jani" itt más mértékegységgel bír, igaz, a nagyobb kanyarokban a szalagkorlátok nem a Daciak miatt szakadnak át, és jelzik azt, hogy akármennyire tökös valaki, a fizika törvényei rájuk is vonatkoznak.












Ui.: A képek illusztrációk. Forrás: google

Kicsi kínai kicsikét fotózik

A negyedik nap (egyelőre csak képekben) Peles Kastély






 Ugyan More, vegyen máj egy kosárkát... :D






A harmadik nap (egyelőre csak képekben)

Egyelőre csak képek formájában mutatom meg a harmadik, illetve negyedik napunkat. Ma a legcsodálatosabb helyen jártunk, amit valaha láttam...nem lövöm le előre a poént. Holnap utolérem magam és leírok/megmutatok mindent. Addig is itt egy kis ízelítő:


 Korond 1.
 Korond 2.
 Korond 3.
 A pokol kapuja...parajdi Sóbánya
 Sóbánya belülről
 Sóbánya padlója
 Sóbánya 4.
 Gyilkostó
 Gyilkostó kóbor kutyája
 Békási szoros 1.
 Békási szoros 2.
Ahol fenyőmézet vettünk ;)

2012. szeptember 5., szerda

A román Suzukik :D



Helga

Ezt nem hagyhattam ki!!! :D

A második nap

Hétfő... első olyan hétfőnk az évben, amikor nem a munka örömére kelünk (leszámítva a munkaszüneti napokat), hanem Z Anyuka házi tejből készített tejbegrízére :)
Mivel a legtöbb itteni étel nem megszokott az ízlésünknek és a gyomrunknak, így a biztonság kedvéért ellátogattunk a nem messze lévő településre és támogatva a német ipart, vásároltunk a Lidlben. Habár már régen nem voltam Magyarországon ilyen boltban...határozottan merem állítani, hogy ezek egy kaptafára épülnek. Az árak itt sem olcsóbbak, sőt...a dohányáru például 100 Ft-tal drágább, mint nálunk.Shoppingolás után haza, majd kisebb készülődés után útra kelünk, hogy meglátogassuk a Család többi tagját ;) 

Hosszú lenne leírni, hogy pontosan kiknél is jártunk (márcsak azért is, mert a végén kértem, hogy rajzoljanak családfát...mert ez már nem bírom követni :D). A lényeg, hogy nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenhol.

Első alkalommal egy bivalyölő kávéval indítottunk, majd a Nagymamánál sültcsirke, sült pityóka (krumpli) és sütemény várt. Majd ezt követően jött az igazi ostrom...le se ültünk, de már a levest rakták a tűzre, a pálinka kitöltve, Ciuc sör a pincéből, amire mintha az lenne rá írva románul, hogy "jaj igyál még egy üveggel"- mert mi folyton ezt hallottuk :D.
Ó, de ez nem volt elég??? Nem volt a fogadra való?....nos akkor felhozunk a hűtőből egy fél disznót még...annak valamelyik része csak jó lesz :D (hagyma- természetesen kétféle, szalámi, egy kis sonka, egy kiló kenyér...) No, de nem kerek a történet ha nincs desszert ugye.... no, hát akkor egy tepsi almáspite és sárgadinnye...biztosan lefér még :D  Miután degeszre ettünk magunkat elindultunk a következő állomásunkra, ahol nagy szerencsénkre nem voltak otthon. Mert ha még egyszer enni kellett volna tuti minden visszajön... :P



Első látogatásunk alkalmával volt szerencsénk találkozni Negróval, az alig másfél éves kancával. Z Kollégájának kérdésére válaszolva, valóban, szegény feje súrolja a plafont. És mint kiderült még nőni is fog, így ez az istálló kicsi (lesz) számára.








A kert többi része időutazás volt. 1800-as években épített, ma már lakhatatlan házak egymás mellett terültek el, mint a földből kinőtt gombák.


 Aki szemfüles megmondhatja, hogy milyen sorszámú a ház... :)
Aki ismeri azt a dokumentumfilmet: "Élet az emberek után"...akkor az megtudja mondani hozzávetőlegesen, hogy hány év kell ahhoz, hogy a természet így elbánjon az ember által alkotott, majd elhagyott területtel?! :)
 Z Öcsének megmondtam, ha megszerzi a jogsit Ővé lehet ez a járgány. :D Ha esetleg ott maradna a futómű, akkor sincs gond. Gyerekkorába sokat nézte a Frédi és Bénit, tudja hogy kell lábbal hajtani... :P :D (Mindenesetre ez a kocsi még a Twilight Bellájának Chevijét is kenterbevágja :D)







Sajnos az idei termés nagyon gyenge lett, mert hosszú idő után hatalmas nagy szárasság sújtja ezt a vidéket. És mivel a természet egy nagy körforgás, ez nem csak a terményekre, hanem az állatokra is egyaránt hatással van (ami persze az emberre is). Bizakodnak az itteniek, hogy az ősz beköszöntével jönnek az esők, ami még egy kis vigaszt nyújt a száraz nyár után és talán nem maradnak víz nélkül a télen. (Mióta itt vagyunk egy csepp eső nem esett, sőt ránk olvad a ruha...olyan meleg van.)
 MacskuszHázikusz
 Ha azt hitte bárki is, hogy a Lidllel beértük, akkor nagyot tévedett... a hatalmasnak és fenomenálisnak tartott Kaufland pesti szemmel kissé csalódást okozott. Hogy érzékeltetni tudjam...kb. nálunk egy Intersparral azonos stílusú, felszereltségű boltról van szó.
Természetesen ahogy a kép is tanúskodik, itt is megvannak a hatásvadász, marketing dumák...és a lélektani árak.
Itt vettük a korábban már mutatott Pöttyöst, Halvát és pár rettentő hasznos dolgot, amit általában az ember ilyenkor venni szokott. :D

Hazafelé meglestük a Z és D születési helyét, a Székelyudvarhelyi Kórházat.


Este pedig elmentünk a Z Mamáért, hogy az elkövetkező pár napot velünk tölthesse.
Odavezető úton egyszer csak felbukkant egy kóborló tehén az úton. Beszaha-behu :P :D
Lelassítás gyök 2-re, döcögünk tovább...majd a kanyart követően az egész csorda jött utána... szájtátva, a fényképezőgép után kapkodva készítettem gyorsan pár képet. A falu végén a jegény pedig szaladt szitkozódva :D (Biztosan Iluskáját nézte a tüzes napon, oszt elfeledkezett a nyájáárúúúl :D)
És a Mamához vezető út...

Konklúzió: Azok a félelmeim, hogy itt fogyni fogok hamar elillantak. Lehet, hogy haza már gurulni fogok. :) Ismét szeretetbombában volt részünk.
Ahogy már említettem az árak közel sem alacsonyabbak, mint nálunk, de a fizetések még alacsonyabbak. Egy itteni átlag fizetés 40 000 Ft-nak felel meg.

És búcsúzóul a vacsora asztalnál elhangzott megjegyzést idézzem: "Nyakig a szarban vagyunk, jó hogy nem lötyögtessék, hogy még a szánkba is béfollyon..."
Azt gondolom ez mindent elmond a Romániában élő magyarokról.

Folyt.köv.
N