Sok ember úgy születik a világ nagyvárosaiban, hogy teljesen természetes számára, hogy maximális kényelemben él. Víz, szennyvíz rendszerek, gáz, elektromosság, internet, mind rendelkezésre áll.
Nos ez nem mindenhol van így, pl. ahogyan itt sem.
A közművek kiépítése sok pénzbe kerül, és napjainkban államilag nem építenek szinte semmit ilyen téren. Amit építettek anno azt is eladták magán kézbe. A magán tőke nem fektet be olyan területen, ahol nagyon alacsony a megtérülési ráta. Emiatt itt az infrastruktúra igencsak kiépítetlen. A nagyvárosokban itt is minden megvan ami kell, de a kisebb településeken már más a helyzet.
Ennél fogva, ha van vezetékes vízrendszer, az általában saját, azaz egy ház saját rendszere, pl. 1 vagy 2 kútból egyéni szivattyú rendszerrel. Előfordul olyan is, hogy egy falu összefog, (vagy összefogott régen) és kiépíti a saját vízrendszerét. Itt szerencsére sok forrás van amit be lehet fogni arra, hogy egy egész falut ellásson vízzel. Mivel -a domborzati adottságokat kihasználva- magasból érkezik, még víztornyokra sincs szükség, sem szivattyúkra, a gravitáció "nyomja" a vizet ingyen.
A szennyvízelvezetés is hasonló módon történik, saját hálózatok emésztő gödrökkel.
Az elektromos hálózat majdnem mindenhol megtalálható, ebből a szempontból nincs hiány, de a feszültség stabilitása igencsak hagy némi kívánnivalót maga után. Igaz eddig a lámpák villogásán kívül nem tapasztaltunk mást.
Az utak
Ahol most lakunk, itt nemrég újították fel az utat, de nem ingyen. A használatáért útdíjat kell fizetni, ugyanúgy mint máshol az autópályákért. Igaz itt egy hét 3 EUR és ezért minden utat használhatok az országban, beleértve az autópályákat is.
Az E jelölésű utak jó állapotban vannak, a maximális 100-as tempót ki lehet használni viszont az összekötő utak, na azok nem utak.
Olyan kátyúk vannak mint a holdon, ha nem vigyáz az ember, akkor hamar ott marad a futómű. Rengeteg összekötő kisebb út van, és nagyon sok pénz lenne fenntartani, erre viszont nincs pénz egy ilyen szegény országban.
Közlekedés
Tömegközlekedés szinte alig van, a szolgáltatás minősége a a béka feneke alatt, valahol jó mélyen. Az emberek sokszor stoppolva közlekednek, majd jön valaki aki elviszi. Igaz itt valaki biztosan felveszi, nem úgy mint nálunk.
Akinek van pénze fenntartani a gépkocsit, az szerencsésebb ember, és tehetősebb mint a nagy átlag.
Na de itt is van egy főváros, és annak tökös lakói szép nagy BMW-kel, Audikkal és egyéb járművekkel. Számukra itt nincsenek közlekedési korlátok, úgy előznek és száguldanak, mint aki öngyilkos akar lenni.
Az "Én vagyok a Jani" itt más mértékegységgel bír, igaz, a nagyobb kanyarokban a szalagkorlátok nem a Daciak miatt szakadnak át, és jelzik azt, hogy akármennyire tökös valaki, a fizika törvényei rájuk is vonatkoznak.
Ui.: A képek illusztrációk. Forrás: google
2012. szeptember 6., csütörtök
A harmadik nap (egyelőre csak képekben)
Egyelőre csak képek formájában mutatom meg a harmadik, illetve negyedik napunkat. Ma a legcsodálatosabb helyen jártunk, amit valaha láttam...nem lövöm le előre a poént. Holnap utolérem magam és leírok/megmutatok mindent. Addig is itt egy kis ízelítő:
Korond 1.
Korond 2.
Korond 3.
A pokol kapuja...parajdi Sóbánya
Sóbánya belülről
Sóbánya padlója
Sóbánya 4.
Gyilkostó
Gyilkostó kóbor kutyája
Békási szoros 1.
Békási szoros 2.
Ahol fenyőmézet vettünk ;)
Korond 1.
Korond 2.
Korond 3.
A pokol kapuja...parajdi Sóbánya
Sóbánya belülről
Sóbánya padlója
Sóbánya 4.
Gyilkostó
Gyilkostó kóbor kutyája
Békási szoros 1.
Békási szoros 2.
Ahol fenyőmézet vettünk ;)
2012. szeptember 5., szerda
A második nap
Hétfő... első olyan hétfőnk az évben, amikor nem a munka örömére kelünk (leszámítva a munkaszüneti napokat), hanem Z Anyuka házi tejből készített tejbegrízére :)
Mivel a legtöbb itteni étel nem megszokott az ízlésünknek és a gyomrunknak, így a biztonság kedvéért ellátogattunk a nem messze lévő településre és támogatva a német ipart, vásároltunk a Lidlben. Habár már régen nem voltam Magyarországon ilyen boltban...határozottan merem állítani, hogy ezek egy kaptafára épülnek. Az árak itt sem olcsóbbak, sőt...a dohányáru például 100 Ft-tal drágább, mint nálunk.Shoppingolás után haza, majd kisebb készülődés után útra kelünk, hogy meglátogassuk a Család többi tagját ;)
Hosszú lenne leírni, hogy pontosan kiknél is jártunk (márcsak azért is, mert a végén kértem, hogy rajzoljanak családfát...mert ez már nem bírom követni :D). A lényeg, hogy nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenhol.
Első alkalommal egy bivalyölő kávéval indítottunk, majd a Nagymamánál sültcsirke, sült pityóka (krumpli) és sütemény várt. Majd ezt követően jött az igazi ostrom...le se ültünk, de már a levest rakták a tűzre, a pálinka kitöltve, Ciuc sör a pincéből, amire mintha az lenne rá írva románul, hogy "jaj igyál még egy üveggel"- mert mi folyton ezt hallottuk :D.
Ó, de ez nem volt elég??? Nem volt a fogadra való?....nos akkor felhozunk a hűtőből egy fél disznót még...annak valamelyik része csak jó lesz :D (hagyma- természetesen kétféle, szalámi, egy kis sonka, egy kiló kenyér...) No, de nem kerek a történet ha nincs desszert ugye.... no, hát akkor egy tepsi almáspite és sárgadinnye...biztosan lefér még :D Miután degeszre ettünk magunkat elindultunk a következő állomásunkra, ahol nagy szerencsénkre nem voltak otthon. Mert ha még egyszer enni kellett volna tuti minden visszajön... :P

Első látogatásunk alkalmával volt szerencsénk találkozni Negróval, az alig másfél éves kancával. Z Kollégájának kérdésére válaszolva, valóban, szegény feje súrolja a plafont. És mint kiderült még nőni is fog, így ez az istálló kicsi (lesz) számára.
A kert többi része időutazás volt. 1800-as években épített, ma már lakhatatlan házak egymás mellett terültek el, mint a földből kinőtt gombák.
Aki szemfüles megmondhatja, hogy milyen sorszámú a ház... :)
Aki ismeri azt a dokumentumfilmet: "Élet az emberek után"...akkor az megtudja mondani hozzávetőlegesen, hogy hány év kell ahhoz, hogy a természet így elbánjon az ember által alkotott, majd elhagyott területtel?! :)
Z Öcsének megmondtam, ha megszerzi a jogsit Ővé lehet ez a járgány. :D Ha esetleg ott maradna a futómű, akkor sincs gond. Gyerekkorába sokat nézte a Frédi és Bénit, tudja hogy kell lábbal hajtani... :P :D (Mindenesetre ez a kocsi még a Twilight Bellájának Chevijét is kenterbevágja :D)
Sajnos az idei termés nagyon gyenge lett, mert hosszú idő után hatalmas nagy szárasság sújtja ezt a vidéket. És mivel a természet egy nagy körforgás, ez nem csak a terményekre, hanem az állatokra is egyaránt hatással van (ami persze az emberre is). Bizakodnak az itteniek, hogy az ősz beköszöntével jönnek az esők, ami még egy kis vigaszt nyújt a száraz nyár után és talán nem maradnak víz nélkül a télen. (Mióta itt vagyunk egy csepp eső nem esett, sőt ránk olvad a ruha...olyan meleg van.)
MacskuszHázikusz
Ha azt hitte bárki is, hogy a Lidllel beértük, akkor nagyot tévedett... a hatalmasnak és fenomenálisnak tartott Kaufland pesti szemmel kissé csalódást okozott. Hogy érzékeltetni tudjam...kb. nálunk egy Intersparral azonos stílusú, felszereltségű boltról van szó.
Természetesen ahogy a kép is tanúskodik, itt is megvannak a hatásvadász, marketing dumák...és a lélektani árak.
Itt vettük a korábban már mutatott Pöttyöst, Halvát és pár rettentő hasznos dolgot, amit általában az ember ilyenkor venni szokott. :D
Hazafelé meglestük a Z és D születési helyét, a Székelyudvarhelyi Kórházat.
Este pedig elmentünk a Z Mamáért, hogy az elkövetkező pár napot velünk tölthesse.
Odavezető úton egyszer csak felbukkant egy kóborló tehén az úton. Beszaha-behu :P :D
Lelassítás gyök 2-re, döcögünk tovább...majd a kanyart követően az egész csorda jött utána... szájtátva, a fényképezőgép után kapkodva készítettem gyorsan pár képet. A falu végén a jegény pedig szaladt szitkozódva :D (Biztosan Iluskáját nézte a tüzes napon, oszt elfeledkezett a nyájáárúúúl :D)
És a Mamához vezető út...
Konklúzió: Azok a félelmeim, hogy itt fogyni fogok hamar elillantak. Lehet, hogy haza már gurulni fogok. :) Ismét szeretetbombában volt részünk.
Ahogy már említettem az árak közel sem alacsonyabbak, mint nálunk, de a fizetések még alacsonyabbak. Egy itteni átlag fizetés 40 000 Ft-nak felel meg.
És búcsúzóul a vacsora asztalnál elhangzott megjegyzést idézzem: "Nyakig a szarban vagyunk, jó hogy nem lötyögtessék, hogy még a szánkba is béfollyon..."
Azt gondolom ez mindent elmond a Romániában élő magyarokról.
Folyt.köv.
N
Mivel a legtöbb itteni étel nem megszokott az ízlésünknek és a gyomrunknak, így a biztonság kedvéért ellátogattunk a nem messze lévő településre és támogatva a német ipart, vásároltunk a Lidlben. Habár már régen nem voltam Magyarországon ilyen boltban...határozottan merem állítani, hogy ezek egy kaptafára épülnek. Az árak itt sem olcsóbbak, sőt...a dohányáru például 100 Ft-tal drágább, mint nálunk.Shoppingolás után haza, majd kisebb készülődés után útra kelünk, hogy meglátogassuk a Család többi tagját ;)
Hosszú lenne leírni, hogy pontosan kiknél is jártunk (márcsak azért is, mert a végén kértem, hogy rajzoljanak családfát...mert ez már nem bírom követni :D). A lényeg, hogy nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenhol.
Első alkalommal egy bivalyölő kávéval indítottunk, majd a Nagymamánál sültcsirke, sült pityóka (krumpli) és sütemény várt. Majd ezt követően jött az igazi ostrom...le se ültünk, de már a levest rakták a tűzre, a pálinka kitöltve, Ciuc sör a pincéből, amire mintha az lenne rá írva románul, hogy "jaj igyál még egy üveggel"- mert mi folyton ezt hallottuk :D.
Ó, de ez nem volt elég??? Nem volt a fogadra való?....nos akkor felhozunk a hűtőből egy fél disznót még...annak valamelyik része csak jó lesz :D (hagyma- természetesen kétféle, szalámi, egy kis sonka, egy kiló kenyér...) No, de nem kerek a történet ha nincs desszert ugye.... no, hát akkor egy tepsi almáspite és sárgadinnye...biztosan lefér még :D Miután degeszre ettünk magunkat elindultunk a következő állomásunkra, ahol nagy szerencsénkre nem voltak otthon. Mert ha még egyszer enni kellett volna tuti minden visszajön... :P
Első látogatásunk alkalmával volt szerencsénk találkozni Negróval, az alig másfél éves kancával. Z Kollégájának kérdésére válaszolva, valóban, szegény feje súrolja a plafont. És mint kiderült még nőni is fog, így ez az istálló kicsi (lesz) számára.
A kert többi része időutazás volt. 1800-as években épített, ma már lakhatatlan házak egymás mellett terültek el, mint a földből kinőtt gombák.
Aki ismeri azt a dokumentumfilmet: "Élet az emberek után"...akkor az megtudja mondani hozzávetőlegesen, hogy hány év kell ahhoz, hogy a természet így elbánjon az ember által alkotott, majd elhagyott területtel?! :)
Z Öcsének megmondtam, ha megszerzi a jogsit Ővé lehet ez a járgány. :D Ha esetleg ott maradna a futómű, akkor sincs gond. Gyerekkorába sokat nézte a Frédi és Bénit, tudja hogy kell lábbal hajtani... :P :D (Mindenesetre ez a kocsi még a Twilight Bellájának Chevijét is kenterbevágja :D)
Sajnos az idei termés nagyon gyenge lett, mert hosszú idő után hatalmas nagy szárasság sújtja ezt a vidéket. És mivel a természet egy nagy körforgás, ez nem csak a terményekre, hanem az állatokra is egyaránt hatással van (ami persze az emberre is). Bizakodnak az itteniek, hogy az ősz beköszöntével jönnek az esők, ami még egy kis vigaszt nyújt a száraz nyár után és talán nem maradnak víz nélkül a télen. (Mióta itt vagyunk egy csepp eső nem esett, sőt ránk olvad a ruha...olyan meleg van.)
MacskuszHázikusz
Ha azt hitte bárki is, hogy a Lidllel beértük, akkor nagyot tévedett... a hatalmasnak és fenomenálisnak tartott Kaufland pesti szemmel kissé csalódást okozott. Hogy érzékeltetni tudjam...kb. nálunk egy Intersparral azonos stílusú, felszereltségű boltról van szó.
Természetesen ahogy a kép is tanúskodik, itt is megvannak a hatásvadász, marketing dumák...és a lélektani árak.
Itt vettük a korábban már mutatott Pöttyöst, Halvát és pár rettentő hasznos dolgot, amit általában az ember ilyenkor venni szokott. :D
Este pedig elmentünk a Z Mamáért, hogy az elkövetkező pár napot velünk tölthesse.
Odavezető úton egyszer csak felbukkant egy kóborló tehén az úton. Beszaha-behu :P :D
Lelassítás gyök 2-re, döcögünk tovább...majd a kanyart követően az egész csorda jött utána... szájtátva, a fényképezőgép után kapkodva készítettem gyorsan pár képet. A falu végén a jegény pedig szaladt szitkozódva :D (Biztosan Iluskáját nézte a tüzes napon, oszt elfeledkezett a nyájáárúúúl :D)
Konklúzió: Azok a félelmeim, hogy itt fogyni fogok hamar elillantak. Lehet, hogy haza már gurulni fogok. :) Ismét szeretetbombában volt részünk.
Ahogy már említettem az árak közel sem alacsonyabbak, mint nálunk, de a fizetések még alacsonyabbak. Egy itteni átlag fizetés 40 000 Ft-nak felel meg.
És búcsúzóul a vacsora asztalnál elhangzott megjegyzést idézzem: "Nyakig a szarban vagyunk, jó hogy nem lötyögtessék, hogy még a szánkba is béfollyon..."
Azt gondolom ez mindent elmond a Romániában élő magyarokról.
Folyt.köv.
N
2012. szeptember 4., kedd
Az első nap
Forgalom és az emberi időben való érkezés miatt úgy döntöttünk, hogy hajnali 3kor lesz az indulás. Miután 10x végig jártuk a lakást, hogy mindent rendben, elzárva és elrendezve hagyunk...fél4kor csak elindultunk :). Mivel N szokásához híven :) nem bírt időben lefeküdni, így a közel 1,5 óvás alvásával nem Ő kezdte meg a kétkezes vezetést. :P Reményeink szerint jól tudunk haladni és volt szerencsénk a napfelkeltében is gyönyörködni.
És az út hátralevő része csak igazán most következett. Szokatlanok voltak a táblák, a körforgalmak és hogy csak elvétve lehet magyar rendszámot látni.
Folyóügyeinket a természet lágy ölén intéztük. Természetesen a Fiúk számára ez kevésbé volt macerás. :) Az egyik ilyen kisebb pihenő alkalmával álltunk meg itt. Azt hiszem szólni kéne Hitchcocknak, hogy a következő filmjét itt rendezheti. Fényes nappal is beszarás volt, nem hogy éjjel :D (így utólag a képeket elnézve nem is tűnik már olyan rémisztőnek, de higgyétek el....az épület és a hátul elhanyagolt gazos kert nagyon hasonlított az amerikai sablonos horror filmek helyszínére. Ráadásul, mikor kerestem magamnak egy zugot, akkor legalább 30 galamb szállt fel a tetőről...ami szintén egy hatásvadász jelenet a filmekben :D) A csattanója csak annyi a dolognak, hogy a teljesen elhagyatottnak tűnök, ezer éve nem használt benzinkút elindulásunkkor derült ki, hogy mégsem üres :D Ott ült egy Bácsika...de nem szólt ránk ;)
Az utunk további része is sok szépet és különlegeset tartogatott.
Például ilyen csodákat láttunk...a Gipsyk itt is tudják hogy kell élni. A lehető legrikítóbb, legfeltűnőbb...persze össze nem illő stílusok és színek kombinációját sikerült a háznak nem nevezhető épületekre összebarkácsolni (mérek kb. egy mo-i négy emeletes panellel is vetekedhetne). Nem is beszélve a tetőről, ami kb. úgy néz ki, mintha a szelektív hulladékgyűjtőből összegyűjtötték volna a konzerveket, a fémdobozokat és felrakták volna a házra :D
Röpke utunk 9-9,5 órás volt (600 km). Hulla fáradtan, de annál nagyobb örömmel érkeztünk meg Z Családjához. Az arcukra kiült öröm és a meleg fogadtatás egy kis időre feledtette az út fáradalmait. No meg persze a nyírségi gombócleveles, a bundás sült csirkecomb és a krumplipüré (természetesen házi tejből). :)
Hozzá kell tenni, nagyon kellett sietni, hiszen kezdődött a Forma-1 :). Fiúk nagy örömére ebéd közben nézhettük a száguldó cirkuszt. ;)
Majd a finom ebéd után körbe lettünk vezetve a házon belül és körül. 25 éves korom ellenére -szégyen nem szégyen- hatalmas nagy vigyorral a képemen mentem be a disznókhoz és fotóztam őket jobbról-balról. Szerencsémre az egyik koca 3 hete fialt, így 8 kicsi malacot is láthattam. A kicsikről Babe jutott az egyembe. Z-nek mondtam, hogy vigyünk haza egyet :D (Hozzá teszem, azóta szinte mindenre ezt mondom :D)
Z be merte dugni a kezét a rácsok közé (míg a koca evett), én szokás szerint beszari voltam :D csak fotóztam.
Megnéztük a bocik helyét is. Érkezésünkkor még kint legeltek a mezőn (este pedig már nem vittem a gépet, de majd bepótolom a fotót).
Konklúzió: Kemény szagok, legyek és nagy rakás kaki. :D
Este egy kis beszélgetés és berendezkedés után nyugovóra is tértünk ;)
Amit már az első nap el tudtunk mondani: az utak nem olyan vészesek, mint ahogy beharangozták...majd mutatok durvábbat :D. Falu falut ér, nincs járda, így az állatok, mind az emberek (két keréken vagy gyalogosan) is az úton, de leginkább a sáv közepén szoktak közlekedni. Az AUDI, BMW terepjáró tulajdonosok itt is úgy mennek mint a meszes, még a kátyús utakon is. Nem egyszer veszélyezettek minket is vezetési stílusukkal (hát hágva szinte minden KRESZ szabályt). Mondanom se kell, hogy Romániában legalább 6 rendőrrel futottunk össze, de ezek közül egyik sem ott volt, ahol lennie kellett volna :P. Sok a barnabőrű ember errefelé és bármerre mész, mindenki megnéz :D
Folyt. köv.
N
Egy kis ízelítő..avagy néhány kép az első napokról
Napfelkelte:
Határátkelés: Koca és a malacai (Babek :D):
Nekem az első gondolatom az Állatfarm volt, amikor megláttam Ő :D
Kutyuli (alias Maszat):
Nagy rakás szar :D
Egy 26 éves kút:
Negró (egy alig másfél éves paci):
Egy elhagyatott ház és a kukoricás:
Traktor:
Még olcsóbb (románul):
Lehet, hogy itt már nem lehet telefonálni? :)
Egy útelágazás (Kórház mellett):
Hihihi, itt is lehet kapni pirospöttyöst: (A natúr itt Dark-nak számít)
Nos, itt egy picit betojtam :P (egyébként ez egy teljesen hétköznapi dolog errefelé)
| A földút kezdete |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

