2012. szeptember 6., csütörtök

A közművesítésről, közlekedésről

Sok ember úgy születik a világ nagyvárosaiban, hogy teljesen természetes számára, hogy maximális kényelemben él. Víz, szennyvíz rendszerek, gáz, elektromosság, internet, mind rendelkezésre áll.
Nos ez nem mindenhol van így, pl. ahogyan itt sem.

A közművek kiépítése sok pénzbe kerül, és napjainkban államilag nem építenek szinte semmit ilyen téren. Amit építettek anno azt is eladták magán kézbe. A magán tőke nem fektet be olyan területen, ahol nagyon alacsony a megtérülési ráta. Emiatt itt az infrastruktúra igencsak kiépítetlen. A nagyvárosokban itt is minden megvan ami kell, de a kisebb településeken már más a helyzet.
Ennél fogva, ha van vezetékes vízrendszer, az általában saját, azaz egy ház saját rendszere, pl. 1 vagy 2 kútból egyéni szivattyú rendszerrel. Előfordul olyan is, hogy egy falu összefog, (vagy összefogott régen) és kiépíti a saját vízrendszerét. Itt szerencsére sok forrás van amit be lehet fogni arra, hogy egy egész falut ellásson vízzel. Mivel -a domborzati adottságokat kihasználva- magasból érkezik, még víztornyokra sincs szükség, sem szivattyúkra, a gravitáció "nyomja" a vizet ingyen.
A szennyvízelvezetés is hasonló módon történik, saját hálózatok emésztő gödrökkel.

Az elektromos hálózat majdnem mindenhol megtalálható, ebből a szempontból nincs hiány, de a feszültség stabilitása igencsak hagy némi kívánnivalót maga után. Igaz eddig a lámpák villogásán kívül nem tapasztaltunk mást.


Az utak

Ahol most lakunk, itt nemrég újították fel az utat, de nem ingyen. A használatáért útdíjat kell fizetni, ugyanúgy mint máshol az autópályákért. Igaz itt egy hét 3 EUR és ezért minden utat használhatok az országban, beleértve az autópályákat is.
Az E jelölésű utak jó állapotban vannak, a maximális 100-as tempót ki lehet használni viszont az összekötő utak, na azok nem utak.
Olyan kátyúk vannak mint a holdon, ha nem vigyáz az ember, akkor hamar ott marad a futómű. Rengeteg összekötő kisebb út van, és nagyon sok pénz lenne fenntartani, erre viszont nincs pénz egy ilyen szegény országban.



Közlekedés

Tömegközlekedés szinte alig van, a szolgáltatás minősége a a béka feneke alatt, valahol jó mélyen. Az emberek sokszor stoppolva közlekednek, majd jön valaki aki elviszi. Igaz itt valaki biztosan felveszi, nem úgy mint nálunk.
Akinek van pénze fenntartani a gépkocsit, az szerencsésebb ember, és tehetősebb mint a nagy átlag.

Na de itt is van egy főváros, és annak tökös lakói szép nagy BMW-kel, Audikkal és egyéb járművekkel. Számukra itt nincsenek közlekedési korlátok, úgy előznek és száguldanak, mint aki öngyilkos akar lenni.
Az "Én vagyok a Jani" itt más mértékegységgel bír, igaz, a nagyobb kanyarokban a szalagkorlátok nem a Daciak miatt szakadnak át, és jelzik azt, hogy akármennyire tökös valaki, a fizika törvényei rájuk is vonatkoznak.












Ui.: A képek illusztrációk. Forrás: google

Kicsi kínai kicsikét fotózik

A negyedik nap (egyelőre csak képekben) Peles Kastély






 Ugyan More, vegyen máj egy kosárkát... :D






A harmadik nap (egyelőre csak képekben)

Egyelőre csak képek formájában mutatom meg a harmadik, illetve negyedik napunkat. Ma a legcsodálatosabb helyen jártunk, amit valaha láttam...nem lövöm le előre a poént. Holnap utolérem magam és leírok/megmutatok mindent. Addig is itt egy kis ízelítő:


 Korond 1.
 Korond 2.
 Korond 3.
 A pokol kapuja...parajdi Sóbánya
 Sóbánya belülről
 Sóbánya padlója
 Sóbánya 4.
 Gyilkostó
 Gyilkostó kóbor kutyája
 Békási szoros 1.
 Békási szoros 2.
Ahol fenyőmézet vettünk ;)

2012. szeptember 5., szerda

A román Suzukik :D



Helga

Ezt nem hagyhattam ki!!! :D

A második nap

Hétfő... első olyan hétfőnk az évben, amikor nem a munka örömére kelünk (leszámítva a munkaszüneti napokat), hanem Z Anyuka házi tejből készített tejbegrízére :)
Mivel a legtöbb itteni étel nem megszokott az ízlésünknek és a gyomrunknak, így a biztonság kedvéért ellátogattunk a nem messze lévő településre és támogatva a német ipart, vásároltunk a Lidlben. Habár már régen nem voltam Magyarországon ilyen boltban...határozottan merem állítani, hogy ezek egy kaptafára épülnek. Az árak itt sem olcsóbbak, sőt...a dohányáru például 100 Ft-tal drágább, mint nálunk.Shoppingolás után haza, majd kisebb készülődés után útra kelünk, hogy meglátogassuk a Család többi tagját ;) 

Hosszú lenne leírni, hogy pontosan kiknél is jártunk (márcsak azért is, mert a végén kértem, hogy rajzoljanak családfát...mert ez már nem bírom követni :D). A lényeg, hogy nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenhol.

Első alkalommal egy bivalyölő kávéval indítottunk, majd a Nagymamánál sültcsirke, sült pityóka (krumpli) és sütemény várt. Majd ezt követően jött az igazi ostrom...le se ültünk, de már a levest rakták a tűzre, a pálinka kitöltve, Ciuc sör a pincéből, amire mintha az lenne rá írva románul, hogy "jaj igyál még egy üveggel"- mert mi folyton ezt hallottuk :D.
Ó, de ez nem volt elég??? Nem volt a fogadra való?....nos akkor felhozunk a hűtőből egy fél disznót még...annak valamelyik része csak jó lesz :D (hagyma- természetesen kétféle, szalámi, egy kis sonka, egy kiló kenyér...) No, de nem kerek a történet ha nincs desszert ugye.... no, hát akkor egy tepsi almáspite és sárgadinnye...biztosan lefér még :D  Miután degeszre ettünk magunkat elindultunk a következő állomásunkra, ahol nagy szerencsénkre nem voltak otthon. Mert ha még egyszer enni kellett volna tuti minden visszajön... :P



Első látogatásunk alkalmával volt szerencsénk találkozni Negróval, az alig másfél éves kancával. Z Kollégájának kérdésére válaszolva, valóban, szegény feje súrolja a plafont. És mint kiderült még nőni is fog, így ez az istálló kicsi (lesz) számára.








A kert többi része időutazás volt. 1800-as években épített, ma már lakhatatlan házak egymás mellett terültek el, mint a földből kinőtt gombák.


 Aki szemfüles megmondhatja, hogy milyen sorszámú a ház... :)
Aki ismeri azt a dokumentumfilmet: "Élet az emberek után"...akkor az megtudja mondani hozzávetőlegesen, hogy hány év kell ahhoz, hogy a természet így elbánjon az ember által alkotott, majd elhagyott területtel?! :)
 Z Öcsének megmondtam, ha megszerzi a jogsit Ővé lehet ez a járgány. :D Ha esetleg ott maradna a futómű, akkor sincs gond. Gyerekkorába sokat nézte a Frédi és Bénit, tudja hogy kell lábbal hajtani... :P :D (Mindenesetre ez a kocsi még a Twilight Bellájának Chevijét is kenterbevágja :D)







Sajnos az idei termés nagyon gyenge lett, mert hosszú idő után hatalmas nagy szárasság sújtja ezt a vidéket. És mivel a természet egy nagy körforgás, ez nem csak a terményekre, hanem az állatokra is egyaránt hatással van (ami persze az emberre is). Bizakodnak az itteniek, hogy az ősz beköszöntével jönnek az esők, ami még egy kis vigaszt nyújt a száraz nyár után és talán nem maradnak víz nélkül a télen. (Mióta itt vagyunk egy csepp eső nem esett, sőt ránk olvad a ruha...olyan meleg van.)
 MacskuszHázikusz
 Ha azt hitte bárki is, hogy a Lidllel beértük, akkor nagyot tévedett... a hatalmasnak és fenomenálisnak tartott Kaufland pesti szemmel kissé csalódást okozott. Hogy érzékeltetni tudjam...kb. nálunk egy Intersparral azonos stílusú, felszereltségű boltról van szó.
Természetesen ahogy a kép is tanúskodik, itt is megvannak a hatásvadász, marketing dumák...és a lélektani árak.
Itt vettük a korábban már mutatott Pöttyöst, Halvát és pár rettentő hasznos dolgot, amit általában az ember ilyenkor venni szokott. :D

Hazafelé meglestük a Z és D születési helyét, a Székelyudvarhelyi Kórházat.


Este pedig elmentünk a Z Mamáért, hogy az elkövetkező pár napot velünk tölthesse.
Odavezető úton egyszer csak felbukkant egy kóborló tehén az úton. Beszaha-behu :P :D
Lelassítás gyök 2-re, döcögünk tovább...majd a kanyart követően az egész csorda jött utána... szájtátva, a fényképezőgép után kapkodva készítettem gyorsan pár képet. A falu végén a jegény pedig szaladt szitkozódva :D (Biztosan Iluskáját nézte a tüzes napon, oszt elfeledkezett a nyájáárúúúl :D)
És a Mamához vezető út...

Konklúzió: Azok a félelmeim, hogy itt fogyni fogok hamar elillantak. Lehet, hogy haza már gurulni fogok. :) Ismét szeretetbombában volt részünk.
Ahogy már említettem az árak közel sem alacsonyabbak, mint nálunk, de a fizetések még alacsonyabbak. Egy itteni átlag fizetés 40 000 Ft-nak felel meg.

És búcsúzóul a vacsora asztalnál elhangzott megjegyzést idézzem: "Nyakig a szarban vagyunk, jó hogy nem lötyögtessék, hogy még a szánkba is béfollyon..."
Azt gondolom ez mindent elmond a Romániában élő magyarokról.

Folyt.köv.
N

2012. szeptember 4., kedd

Az első nap

Nos, hol is kezdjem... :)
Forgalom és az emberi időben való érkezés miatt úgy döntöttünk, hogy hajnali 3kor lesz az indulás. Miután 10x végig jártuk a lakást, hogy mindent rendben, elzárva és elrendezve hagyunk...fél4kor csak elindultunk :). Mivel N szokásához híven :) nem bírt időben lefeküdni, így a közel 1,5 óvás alvásával nem Ő kezdte meg a kétkezes vezetést. :P Reményeink szerint jól tudunk haladni és volt szerencsénk a napfelkeltében is gyönyörködni.
A 4es úton át az E60-son haladtunk egészen a hatáig. Ahol reggel 7kor (román időszámítás szerint 8) szinte nem is volt sor, az ellenőrzés is csak a személyigazolványok mondhatni rápillantásával meg is történt.

A határ átlépésénél első dolgunk volt tankolni  (Z fizetéskor angolul beszélt :D). Habár józan paraszti ésszel úgy gondoltuk ott azért drágább lesz a benya, mint beljebb haladva az országban, de nagyot tévedtünk. Habár csak bani különbségek vannak, egy teljes tanknál elmondhatjuk, hogy nagyon jó vétel volt.
És az út hátralevő része csak igazán most következett. Szokatlanok voltak a táblák, a körforgalmak és hogy csak elvétve lehet magyar rendszámot látni.

Folyóügyeinket a természet lágy ölén intéztük. Természetesen a  Fiúk számára ez kevésbé volt macerás. :) Az egyik ilyen kisebb pihenő alkalmával álltunk meg itt. Azt hiszem szólni kéne Hitchcocknak, hogy a következő filmjét itt rendezheti. Fényes nappal is beszarás volt, nem hogy éjjel :D (így utólag a képeket elnézve nem is tűnik már olyan rémisztőnek, de higgyétek el....az épület és a hátul elhanyagolt gazos kert nagyon hasonlított az amerikai sablonos horror filmek helyszínére. Ráadásul, mikor kerestem magamnak egy zugot, akkor legalább 30 galamb szállt fel a tetőről...ami szintén egy hatásvadász jelenet a filmekben :D) A csattanója csak annyi a dolognak, hogy a teljesen elhagyatottnak tűnök, ezer éve nem használt benzinkút elindulásunkkor derült ki, hogy mégsem üres :D Ott ült egy Bácsika...de nem szólt ránk ;)
Az utunk további része is sok szépet és különlegeset tartogatott.
Például ilyen csodákat láttunk...a Gipsyk itt is tudják hogy kell élni. A lehető legrikítóbb, legfeltűnőbb...persze össze nem illő stílusok és színek kombinációját sikerült a háznak nem nevezhető épületekre összebarkácsolni (mérek kb. egy mo-i négy emeletes panellel is vetekedhetne). Nem is beszélve a tetőről, ami kb. úgy néz ki, mintha a szelektív hulladékgyűjtőből összegyűjtötték volna a konzerveket, a fémdobozokat és felrakták volna a házra :D

Röpke utunk 9-9,5 órás volt (600 km). Hulla fáradtan, de annál nagyobb örömmel érkeztünk meg Z Családjához. Az arcukra kiült öröm és a meleg fogadtatás egy kis időre feledtette az út fáradalmait. No meg persze a nyírségi gombócleveles, a bundás sült csirkecomb és a krumplipüré (természetesen házi tejből). :)

Hozzá kell tenni, nagyon kellett sietni, hiszen kezdődött a Forma-1 :). Fiúk nagy örömére ebéd közben nézhettük a száguldó cirkuszt. ;) 
Majd a finom ebéd után körbe lettünk vezetve a házon belül és körül. 25 éves korom ellenére -szégyen nem szégyen- hatalmas nagy vigyorral a képemen mentem be a disznókhoz és fotóztam őket jobbról-balról. Szerencsémre az egyik koca 3 hete fialt, így 8 kicsi malacot is láthattam. A kicsikről Babe jutott az egyembe. Z-nek mondtam, hogy vigyünk haza egyet :D (Hozzá teszem, azóta szinte mindenre ezt mondom :D)


Z be merte dugni a kezét a rácsok közé (míg a koca evett), én szokás szerint beszari voltam :D csak fotóztam. 
Megnéztük a bocik helyét is. Érkezésünkkor még kint legeltek a mezőn (este pedig már nem vittem a gépet, de majd bepótolom a fotót).
Konklúzió: Kemény szagok, legyek és nagy rakás kaki. :D 

Este egy kis beszélgetés és berendezkedés után nyugovóra is tértünk ;) 

Amit már az első nap el tudtunk mondani: az utak nem olyan vészesek, mint ahogy beharangozták...majd mutatok durvábbat :D. Falu falut ér, nincs járda, így az állatok, mind az emberek (két keréken vagy gyalogosan) is az úton, de leginkább a sáv közepén szoktak közlekedni. Az AUDI, BMW terepjáró tulajdonosok itt is úgy mennek mint a meszes, még a kátyús utakon is. Nem egyszer veszélyezettek minket is vezetési stílusukkal (hát hágva szinte minden KRESZ szabályt). Mondanom se kell, hogy Romániában legalább 6 rendőrrel futottunk össze, de ezek közül egyik sem ott volt, ahol lennie kellett volna :P. Sok a barnabőrű ember errefelé és bármerre mész, mindenki megnéz :D 

Folyt. köv.
N
 


Egy kis ízelítő..avagy néhány kép az első napokról


Az első pár 10 kilométer:

Napfelkelte:
Határátkelés:
Koca és a malacai (Babek :D):
Nekem az első gondolatom az Állatfarm volt, amikor megláttam Ő :D
Kutyuli (alias Maszat):
Nagy rakás szar :D
Egy 26 éves kút:
Negró (egy alig másfél éves paci):
Egy elhagyatott ház és a kukoricás:
Traktor:
Még olcsóbb (románul):
Lehet, hogy itt már nem lehet telefonálni? :)
Egy útelágazás (Kórház mellett):
Hihihi, itt is lehet kapni pirospöttyöst: (A natúr itt Dark-nak számít)
Nos, itt egy picit betojtam :P (egyébként ez egy teljesen hétköznapi dolog errefelé)
A földút kezdete