2012. szeptember 4., kedd

Az első nap

Nos, hol is kezdjem... :)
Forgalom és az emberi időben való érkezés miatt úgy döntöttünk, hogy hajnali 3kor lesz az indulás. Miután 10x végig jártuk a lakást, hogy mindent rendben, elzárva és elrendezve hagyunk...fél4kor csak elindultunk :). Mivel N szokásához híven :) nem bírt időben lefeküdni, így a közel 1,5 óvás alvásával nem Ő kezdte meg a kétkezes vezetést. :P Reményeink szerint jól tudunk haladni és volt szerencsénk a napfelkeltében is gyönyörködni.
A 4es úton át az E60-son haladtunk egészen a hatáig. Ahol reggel 7kor (román időszámítás szerint 8) szinte nem is volt sor, az ellenőrzés is csak a személyigazolványok mondhatni rápillantásával meg is történt.

A határ átlépésénél első dolgunk volt tankolni  (Z fizetéskor angolul beszélt :D). Habár józan paraszti ésszel úgy gondoltuk ott azért drágább lesz a benya, mint beljebb haladva az országban, de nagyot tévedtünk. Habár csak bani különbségek vannak, egy teljes tanknál elmondhatjuk, hogy nagyon jó vétel volt.
És az út hátralevő része csak igazán most következett. Szokatlanok voltak a táblák, a körforgalmak és hogy csak elvétve lehet magyar rendszámot látni.

Folyóügyeinket a természet lágy ölén intéztük. Természetesen a  Fiúk számára ez kevésbé volt macerás. :) Az egyik ilyen kisebb pihenő alkalmával álltunk meg itt. Azt hiszem szólni kéne Hitchcocknak, hogy a következő filmjét itt rendezheti. Fényes nappal is beszarás volt, nem hogy éjjel :D (így utólag a képeket elnézve nem is tűnik már olyan rémisztőnek, de higgyétek el....az épület és a hátul elhanyagolt gazos kert nagyon hasonlított az amerikai sablonos horror filmek helyszínére. Ráadásul, mikor kerestem magamnak egy zugot, akkor legalább 30 galamb szállt fel a tetőről...ami szintén egy hatásvadász jelenet a filmekben :D) A csattanója csak annyi a dolognak, hogy a teljesen elhagyatottnak tűnök, ezer éve nem használt benzinkút elindulásunkkor derült ki, hogy mégsem üres :D Ott ült egy Bácsika...de nem szólt ránk ;)
Az utunk további része is sok szépet és különlegeset tartogatott.
Például ilyen csodákat láttunk...a Gipsyk itt is tudják hogy kell élni. A lehető legrikítóbb, legfeltűnőbb...persze össze nem illő stílusok és színek kombinációját sikerült a háznak nem nevezhető épületekre összebarkácsolni (mérek kb. egy mo-i négy emeletes panellel is vetekedhetne). Nem is beszélve a tetőről, ami kb. úgy néz ki, mintha a szelektív hulladékgyűjtőből összegyűjtötték volna a konzerveket, a fémdobozokat és felrakták volna a házra :D

Röpke utunk 9-9,5 órás volt (600 km). Hulla fáradtan, de annál nagyobb örömmel érkeztünk meg Z Családjához. Az arcukra kiült öröm és a meleg fogadtatás egy kis időre feledtette az út fáradalmait. No meg persze a nyírségi gombócleveles, a bundás sült csirkecomb és a krumplipüré (természetesen házi tejből). :)

Hozzá kell tenni, nagyon kellett sietni, hiszen kezdődött a Forma-1 :). Fiúk nagy örömére ebéd közben nézhettük a száguldó cirkuszt. ;) 
Majd a finom ebéd után körbe lettünk vezetve a házon belül és körül. 25 éves korom ellenére -szégyen nem szégyen- hatalmas nagy vigyorral a képemen mentem be a disznókhoz és fotóztam őket jobbról-balról. Szerencsémre az egyik koca 3 hete fialt, így 8 kicsi malacot is láthattam. A kicsikről Babe jutott az egyembe. Z-nek mondtam, hogy vigyünk haza egyet :D (Hozzá teszem, azóta szinte mindenre ezt mondom :D)


Z be merte dugni a kezét a rácsok közé (míg a koca evett), én szokás szerint beszari voltam :D csak fotóztam. 
Megnéztük a bocik helyét is. Érkezésünkkor még kint legeltek a mezőn (este pedig már nem vittem a gépet, de majd bepótolom a fotót).
Konklúzió: Kemény szagok, legyek és nagy rakás kaki. :D 

Este egy kis beszélgetés és berendezkedés után nyugovóra is tértünk ;) 

Amit már az első nap el tudtunk mondani: az utak nem olyan vészesek, mint ahogy beharangozták...majd mutatok durvábbat :D. Falu falut ér, nincs járda, így az állatok, mind az emberek (két keréken vagy gyalogosan) is az úton, de leginkább a sáv közepén szoktak közlekedni. Az AUDI, BMW terepjáró tulajdonosok itt is úgy mennek mint a meszes, még a kátyús utakon is. Nem egyszer veszélyezettek minket is vezetési stílusukkal (hát hágva szinte minden KRESZ szabályt). Mondanom se kell, hogy Romániában legalább 6 rendőrrel futottunk össze, de ezek közül egyik sem ott volt, ahol lennie kellett volna :P. Sok a barnabőrű ember errefelé és bármerre mész, mindenki megnéz :D 

Folyt. köv.
N
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése