Forgalom és az emberi időben való érkezés miatt úgy döntöttünk, hogy hajnali 3kor lesz az indulás. Miután 10x végig jártuk a lakást, hogy mindent rendben, elzárva és elrendezve hagyunk...fél4kor csak elindultunk :). Mivel N szokásához híven :) nem bírt időben lefeküdni, így a közel 1,5 óvás alvásával nem Ő kezdte meg a kétkezes vezetést. :P Reményeink szerint jól tudunk haladni és volt szerencsénk a napfelkeltében is gyönyörködni.
És az út hátralevő része csak igazán most következett. Szokatlanok voltak a táblák, a körforgalmak és hogy csak elvétve lehet magyar rendszámot látni.
Folyóügyeinket a természet lágy ölén intéztük. Természetesen a Fiúk számára ez kevésbé volt macerás. :) Az egyik ilyen kisebb pihenő alkalmával álltunk meg itt. Azt hiszem szólni kéne Hitchcocknak, hogy a következő filmjét itt rendezheti. Fényes nappal is beszarás volt, nem hogy éjjel :D (így utólag a képeket elnézve nem is tűnik már olyan rémisztőnek, de higgyétek el....az épület és a hátul elhanyagolt gazos kert nagyon hasonlított az amerikai sablonos horror filmek helyszínére. Ráadásul, mikor kerestem magamnak egy zugot, akkor legalább 30 galamb szállt fel a tetőről...ami szintén egy hatásvadász jelenet a filmekben :D) A csattanója csak annyi a dolognak, hogy a teljesen elhagyatottnak tűnök, ezer éve nem használt benzinkút elindulásunkkor derült ki, hogy mégsem üres :D Ott ült egy Bácsika...de nem szólt ránk ;)
Az utunk további része is sok szépet és különlegeset tartogatott.
Például ilyen csodákat láttunk...a Gipsyk itt is tudják hogy kell élni. A lehető legrikítóbb, legfeltűnőbb...persze össze nem illő stílusok és színek kombinációját sikerült a háznak nem nevezhető épületekre összebarkácsolni (mérek kb. egy mo-i négy emeletes panellel is vetekedhetne). Nem is beszélve a tetőről, ami kb. úgy néz ki, mintha a szelektív hulladékgyűjtőből összegyűjtötték volna a konzerveket, a fémdobozokat és felrakták volna a házra :D
Röpke utunk 9-9,5 órás volt (600 km). Hulla fáradtan, de annál nagyobb örömmel érkeztünk meg Z Családjához. Az arcukra kiült öröm és a meleg fogadtatás egy kis időre feledtette az út fáradalmait. No meg persze a nyírségi gombócleveles, a bundás sült csirkecomb és a krumplipüré (természetesen házi tejből). :)
Hozzá kell tenni, nagyon kellett sietni, hiszen kezdődött a Forma-1 :). Fiúk nagy örömére ebéd közben nézhettük a száguldó cirkuszt. ;)
Majd a finom ebéd után körbe lettünk vezetve a házon belül és körül. 25 éves korom ellenére -szégyen nem szégyen- hatalmas nagy vigyorral a képemen mentem be a disznókhoz és fotóztam őket jobbról-balról. Szerencsémre az egyik koca 3 hete fialt, így 8 kicsi malacot is láthattam. A kicsikről Babe jutott az egyembe. Z-nek mondtam, hogy vigyünk haza egyet :D (Hozzá teszem, azóta szinte mindenre ezt mondom :D)
Z be merte dugni a kezét a rácsok közé (míg a koca evett), én szokás szerint beszari voltam :D csak fotóztam.
Megnéztük a bocik helyét is. Érkezésünkkor még kint legeltek a mezőn (este pedig már nem vittem a gépet, de majd bepótolom a fotót).
Konklúzió: Kemény szagok, legyek és nagy rakás kaki. :D
Este egy kis beszélgetés és berendezkedés után nyugovóra is tértünk ;)
Amit már az első nap el tudtunk mondani: az utak nem olyan vészesek, mint ahogy beharangozták...majd mutatok durvábbat :D. Falu falut ér, nincs járda, így az állatok, mind az emberek (két keréken vagy gyalogosan) is az úton, de leginkább a sáv közepén szoktak közlekedni. Az AUDI, BMW terepjáró tulajdonosok itt is úgy mennek mint a meszes, még a kátyús utakon is. Nem egyszer veszélyezettek minket is vezetési stílusukkal (hát hágva szinte minden KRESZ szabályt). Mondanom se kell, hogy Romániában legalább 6 rendőrrel futottunk össze, de ezek közül egyik sem ott volt, ahol lennie kellett volna :P. Sok a barnabőrű ember errefelé és bármerre mész, mindenki megnéz :D
Folyt. köv.
N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése