Mivel a legtöbb itteni étel nem megszokott az ízlésünknek és a gyomrunknak, így a biztonság kedvéért ellátogattunk a nem messze lévő településre és támogatva a német ipart, vásároltunk a Lidlben. Habár már régen nem voltam Magyarországon ilyen boltban...határozottan merem állítani, hogy ezek egy kaptafára épülnek. Az árak itt sem olcsóbbak, sőt...a dohányáru például 100 Ft-tal drágább, mint nálunk.Shoppingolás után haza, majd kisebb készülődés után útra kelünk, hogy meglátogassuk a Család többi tagját ;)
Hosszú lenne leírni, hogy pontosan kiknél is jártunk (márcsak azért is, mert a végén kértem, hogy rajzoljanak családfát...mert ez már nem bírom követni :D). A lényeg, hogy nagyon kedves fogadtatásban volt részünk mindenhol.
Első alkalommal egy bivalyölő kávéval indítottunk, majd a Nagymamánál sültcsirke, sült pityóka (krumpli) és sütemény várt. Majd ezt követően jött az igazi ostrom...le se ültünk, de már a levest rakták a tűzre, a pálinka kitöltve, Ciuc sör a pincéből, amire mintha az lenne rá írva románul, hogy "jaj igyál még egy üveggel"- mert mi folyton ezt hallottuk :D.
Ó, de ez nem volt elég??? Nem volt a fogadra való?....nos akkor felhozunk a hűtőből egy fél disznót még...annak valamelyik része csak jó lesz :D (hagyma- természetesen kétféle, szalámi, egy kis sonka, egy kiló kenyér...) No, de nem kerek a történet ha nincs desszert ugye.... no, hát akkor egy tepsi almáspite és sárgadinnye...biztosan lefér még :D Miután degeszre ettünk magunkat elindultunk a következő állomásunkra, ahol nagy szerencsénkre nem voltak otthon. Mert ha még egyszer enni kellett volna tuti minden visszajön... :P
Első látogatásunk alkalmával volt szerencsénk találkozni Negróval, az alig másfél éves kancával. Z Kollégájának kérdésére válaszolva, valóban, szegény feje súrolja a plafont. És mint kiderült még nőni is fog, így ez az istálló kicsi (lesz) számára.
A kert többi része időutazás volt. 1800-as években épített, ma már lakhatatlan házak egymás mellett terültek el, mint a földből kinőtt gombák.
Sajnos az idei termés nagyon gyenge lett, mert hosszú idő után hatalmas nagy szárasság sújtja ezt a vidéket. És mivel a természet egy nagy körforgás, ez nem csak a terményekre, hanem az állatokra is egyaránt hatással van (ami persze az emberre is). Bizakodnak az itteniek, hogy az ősz beköszöntével jönnek az esők, ami még egy kis vigaszt nyújt a száraz nyár után és talán nem maradnak víz nélkül a télen. (Mióta itt vagyunk egy csepp eső nem esett, sőt ránk olvad a ruha...olyan meleg van.)
Természetesen ahogy a kép is tanúskodik, itt is megvannak a hatásvadász, marketing dumák...és a lélektani árak.
Itt vettük a korábban már mutatott Pöttyöst, Halvát és pár rettentő hasznos dolgot, amit általában az ember ilyenkor venni szokott. :D
Hazafelé meglestük a Z és D születési helyét, a Székelyudvarhelyi Kórházat. 
Odavezető úton egyszer csak felbukkant egy kóborló tehén az úton. Beszaha-behu :P :D
Lelassítás gyök 2-re, döcögünk tovább...majd a kanyart követően az egész csorda jött utána... szájtátva, a fényképezőgép után kapkodva készítettem gyorsan pár képet. A falu végén a jegény pedig szaladt szitkozódva :D (Biztosan Iluskáját nézte a tüzes napon, oszt elfeledkezett a nyájáárúúúl :D)
Konklúzió: Azok a félelmeim, hogy itt fogyni fogok hamar elillantak. Lehet, hogy haza már gurulni fogok. :) Ismét szeretetbombában volt részünk.
Ahogy már említettem az árak közel sem alacsonyabbak, mint nálunk, de a fizetések még alacsonyabbak. Egy itteni átlag fizetés 40 000 Ft-nak felel meg.
És búcsúzóul a vacsora asztalnál elhangzott megjegyzést idézzem: "Nyakig a szarban vagyunk, jó hogy nem lötyögtessék, hogy még a szánkba is béfollyon..."
Azt gondolom ez mindent elmond a Romániában élő magyarokról.
Folyt.köv.
N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése